Az ősi pomerániai nemesi családból származó Bernd Heinrich Wilhelm von Kleist (1777-1811) német drámaíró, lírikus, publicista, mindössze 33 évet élt. „Állami munkásság" helyett drámai írásaiból akarta fenntartani magát, ez azonban – különböző okok miatt – nem sikerült. Végül teljesen elszegényedett, megbetegedett, és társat keresett öngyilkosságához. A gyógyíthatatlan rákos beteg Henriette Vogel lett a „párja": Kleist előbb szíven lőtte őt, majd főbe lőtte magát. (Sírjukat is együtt találhatjuk a berlini temetőben). Bár a mai közönség Kleist nevét csak elvétve ismeri, a hozzáértők Goethe és Schiller mellett a kor harmadik legnagyobb (német) drámaírójának tartják. Szerb Antal azt írta róla: „Ez a beteg lélek beteg remekműveket írt, borzalmasan nagyszerű alkotásokat." Bár sokan csak drámáit emlegetik, Kleist mestere volt a prózának is – érdemes megismerkedni alkotásaival e kötetből, mely elbeszéléseinek, esszéinek, anekdotáinak gyűjteménye.