Tiltott magyar - Válogatott írások

"A témakat tekintve a paletta igen változatos: szerepelnek benne a jól megszokott kül- és belpolitikai írások, de olvashatunk benne Soros György tevékenységéről, az ellenzék bohóckodásáról, ezen kívül pedig a legszaftosabb gender-témákon is szórakozhatunk a kötetet forgatva. Éppen ezért elmondható, hogy a “Tiltott magyar” nemcsak a rajongóknak szól, hanem novelláskötetként is megállja a helyét, vagyis mindenkinek ajánljuk, aki szereti a szórakoztató irodalmat." (Forrás: pestisracok.hu)

Máté. T. Gyula, azaz ifjabb Thürmer Gyula (1974-2018) a kortárs újságírás egyik legtehetségesebb képviselője. Többek között a Magyar Hírlap külpolitikai rovatvezetője, főmunkatársa és publicistája, a Pesti Srácok portál Máté T. Kávé című nagy sikerű blogjának szerzője. A Demokrata rendszeres szerzője, Kicsoda Ön, Soros György? Című sorozatának írásai 2018-ban kötetben is megjelentek.

Újságíró volt. Nem azzá lett, született újságírónak. Tudott bánni a magyar nyelvvel, érezte a szavak ízét. Képes volt meghökkenteni, szórakoztatni, elgondolkodtatni. Ismerte a szó erejét, tudta, hogy írni felelősség, írni csak jól szabad, vagy sehogy. Tudta, hogy az emberek biztonságra vágynak, hitet és mosolyt akarnak. És a szavaival ezt adta nekik.
Utálta a képmutatást, a törtetést, a megalkuvást. Lenézte a megélhetési politikusokat. Kipellengérezte az ostobákat, az önmutogatókat, a semmirekellőket.
A jobboldali sajtóban írt. Tudott a jobboldalnak írni, anélkül hogy feladta volna baloldali hitét. Hazafi volt, nemzeti elkötelezettsége nem kormányoknak szólt, hanem az embereknek, a népnek. Az emberek hittek neki, mert érezték: őszinte, nem szerepet játszik, nem bértollnok, nem a fizetésért dolgozik meg, hanem meggyőződésből ír. Azok közé tartozott, aki a mai becstelen világban is tudtak becsületesen élni.

Thürmer Gyula

Neki Hivatása (így, nagybetűvel) volt a Kedves Olvasót szeretni, tisztelni, lehetőség szerint még mosolyra fakasztani is. Hitt abban, hogy kényes kérdések boncolása is lehet emberi, humorral fűszerezett, de akár toporzékoló is. Mert "Az élet olyan, mint a zongora. Nehéz. Viszont állítólag viszonylag jó a hangzása." Gyula olyan hangzást adott minden áldott napnak, amelyet más nem tudott volna. Ő kellett hozzá, sajátos világlátása és hálája mind azok felé, akik megtisztelték a figyelmükkel. A búcsúzkodás nem az ő asztala. Most csak átült egy másikhoz.

Ócsai Rita

Írjon véleményt a termékről