Világalkotó elemek Áprily Lajos költészetében

A dolgozat arra próbál választ adni, mit mond a ma olvasójának Áprily Lajos költészete, mit jelent ma embernek lenni az Áprily-művekkel való találkozás fényében. E kérdésre a recepcióesztétika tanulsága szerint nem adható korrekt válasz az Áprily líra befogadástörténetének elemző áttekintése nélkül.

A dolgozat első nagyobb egysége ezt a feladatot végzi el. A szerző elsősorban arra keresi a választ ebben a fejezetben, hogy az erdélyi költő alkotásai milyen feleletet adtak a korabeli olvasók életvilágában felvetődött problémákra, valamint hogy miképpen teljesítették be az irodalmi tradíciók alapján kialakult elvárásaikat. Áprily Lajos az 1920 as évek elején kezdte pályáját, s néhány év alatt a kisebbségi helyzetbe került romániai magyarság egyik legjelentősebb költőjévé érett.

A kortárs olvasatokból kiderül, hogy az olvasók nagyra értékelték a közösségi programok (pl. a transzszilvanizmus) jegyében született alkotásait (bár ilyen verse csak néhány volt), magukénak érezték azonban azokat a műveit is, – mert kérdéseikre szintén “válaszoltak” – melyek nem a közösség gondjairól, hanem a közösség egy tagjának életérzéséről, személyes veszteségeiről adtak hírt. Áprily költeményei a kortárs kritikák szerint előrelépést jelentettek művészi esztétikai szempontból az erdélyi irodalmi tradícióról képest.

Életművének líratörténeti helyéről ugyanakkor nem volt, ma sincs közmegegyezés. A dolgozat szerzője a költő életművét feldolgozó munkák többségének állásfoglalása alapján úgy látja, hogy az erdélyi költő a “klasszikus modernség" képviselője, mint jelentős pályatársainak többsége. A továbbiakban az Áprily életművel kapcsolatban a dolgozat elején feltett kérdések megválaszolását a szerző a költő lírai világképének vizsgálata útján kísérli meg. Az elemzés során a Cs. Gyímesi Éva által javasolt eljárást követi, vagyis az értékszimbólumok rendszerét, az értékekkel összefüggő konnotatív struktúrát vizsgálja. E struktúrát, mint kimutatja, ellentétes értelmű motívumpárok határozzák meg, a pozitív oldalon olyan összetett jelentésű szimbólumokkal, mint pl.: hegy, béke, élet, fény, szellemi és erkölcsi értékeket megtestesítő történelmi alakok, a negatív oldalon pedig mint pl.: völgy, háború, halál, értékromboló vagy Erdélyhez hűtlen történeti személyek. E bináris oppozíciós rendszer köré ismétlődő szövegelemek egész hálózata szövődik.

Az elemzések azt igazolják, hogy Áprily költői világképének ez a vázolt szerkezete módosul ugyan a költői pálya lezárulásáig, alapvetően azonban nem változik meg. Áprily Lajos költői világának hőse a XX. század minden szörnyű periódusában a természettel s embertársainkkal való harmonikus kapcsolat kialakítására, a kereszténység és az európai humanizmus legfontosabb értékei melletti kitartásra ad példát a ma olvasójának.

Írjon véleményt a termékről