Hazájából kirekesztve

Ez a termék a készlet erejéig csomagban is kapható, extra kedvezménnyel! Részletek itt. Ha a link nem működik, a csomag már nem rendelhető.

A szerző ezt írja műve utószavában, magának regénye hősének, s több mint kétszáz éve jobblétre szenderült Mikes Kelemennek: „A mi szerencsénk, utókoraiké, mind férfiaké, asszonyoké, leányoké és más serdülő emberpalántáké, minden magyar szót olvasni szeretőke, hogy élt, él kijed, elménkben él, amellyel elgondolhatjuk, elképzelhetjük, képet formálhatunk magunknak Kelemenről. Bennem leginkább az a Kelemen képzett meg, s az él, aki az édesanyja hazatérésre ösztökélő levelét megőrzi, és mint utolsó kincséről egy kis rokoni szeretetért még arról is lemond, másnak adja. Kétszeresen özvegy édesanyját, árva Torma Évát annyira, annyiszor elképzeltem, hogy alakját, formáját látni vélem s hangját hallani. Próbáltam én őt ezeken a lapokon másokkal is láttatni és megbecsültetni.”

Fülszöveg: Ez a Mikes Kelemen életéről és száműzetésben töltött éveiről szóló kötet Ignácz Rózsa 1979-ben bekövetkezett halála után jelent meg először Budapesten, elég nagy feltűnést keltve. A szerző ismert elbeszélő stílusa és történelemismerete újszerű és páratlan írói leleménnyel bővül: a "nagynéni", akihez Mikes Kelemen a magyar széppróza kezdetét jelentő "leveleit" írta, válaszol Mikes Kelemennek. Milyen szavakat kell használnia, hogy megértethesse Mikessel például, mi egy XX. századbeli "házmester"? Ignácz Rózsát a Kádár-rendszer méltatlanul minősítette "ifjúsági írónak". A "nagynéni" válaszai nemes irodalmi bosszú a szerző részéről.

Írjon véleményt a termékről