A két író 2008-ban találkozott először az Adelaide-i Irodalmi Fesztiválon, mely után Coetzee azzal a szerény javaslattal fordult Austerhez, hogy vágjanak bele valami közös projektbe. Austernek tetszett az ötlet, és ő javasolta, hogy két éven keresztül folytassanak egymással levelezést, és beszélgessenek el olyasmikről, amikről akkor beszélgetnének, ha egymás közelében laknának.
Sokat töprengek a barátságon mostanában - így indul az a levelezés, melyben J. M. Coetzee, A barbárokra várva Nobel-díjas szerzője és Paul Auster, a New York Trilógia írója beszélgetnek.
A barátságról és a baseballról.
A kislányok és a regényhősök névadásának buktatóiról.
A mobiltelefon regénydramaturgiai és a sportnézés erkölcsi vonzatairól.
Az amerikai politika és az izraeli politika bosszantó vonásairól.
És persze a szerelemről és a fociról.
Meg a fociról és a szerelemről.
A kezdetben távolságtartó levélváltás során viszonyuk igazi barátsággá mélyült. Olyan őket olvasni, mintha az ember kihallgatna egy izgalmas értelmiségi párbeszédet, amelyben a felek egymás álláspontját tiszteletben tartva, mégis szenvedélyesen vitáznak az élet és a művészet kérdéseiről. A levélfolyamot olyan olvasni, mintha az ember egy szellemes értelmiségi beszélgetés fültanúja volna, amelyben a felek egymás álláspontját tiszteletben tartva, mégis szenvedélyesen társalognak az élet és a művészet kérdéseirôl.