A Duna International kiadó a szerző eredeti szövegei alapján készült új fordításokat jelenteti meg, és nem a régebbi, az ifjúság számára átdolgozott, rövidített regényeket adta ki újra.
Baumann, a vadnyugati vadász a medvék esküdt ellensége; egy medve ölte meg a feleségét, és csaknem elpusztította a fiát is.
Azóta ha meghallja, hogy valahol egy medve kószál, nem nyugszik addig, amíg meg nem öli. Innen kapta nevét is: Medveölő. A sziú indiánok egy csoportja, az ogallalla harcosok elfogják Medveölőt és barátait. Biztos halál vár rájuk, hiszen fel akarják áldozni őket a Pusztító Tűz sírján. A hír hallatára Martin elindul néhány barátjával, hogy kiszabadítsa a foglyokat. Útjuk során fölbukkannak a May-regényekből már jól ismert, klasszikus figurák: Old Shatterhand és Winnetou.
Az ellenséget lopva megközelíteni nem könnyű dolog. Ha nem fenyeget nagyobb veszély, s nincs okunk nyomainkat eltüntetni, akkor térden és tenyéren kúszva is odalopakodhatunk az ellenséghez. Ilyenkor persze könnyen felismerhető nyomokat hagyunk hátra, különösen füves terepen.
De ha nem tanácsos nyomokat hátrahagynunk, akkor csak kézujjainkra és lábujjainkra támaszkodva haladhatunk előre. Ilyenkor karunkat és lábunkat jól ki kell nyújtóztatnunk, hogy hasunk majdnem horzsolja, de mégse érintse a földet, tehát egész testsúlyunk a kéz- és lábujjainkra nehezedik.
Ezt kibírni még rövid ideig is igen nehéz; nagy testi erő, nem mindennapi ügyesség és sokévi gyakorlat kell hozzá. Az úszók megemlegetik, ha görcs áll a lábukba, de az ellenséget kúszva megközelítő harcosok az ujjak görcsétől rettegnek a legjobban, hiszen ez a fajta görcs életükbe kerülhet, ha felfedezik őket. Old Shatterhand ilyen fáradságos módon mászott a ellenség tábora felé.