Molnár Ákos figuráinak mozgását és viszonyait nemcsak a műveltség, a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt hely jellemzi, hanem ama "érzéki-erotikus" vágy hajtóereje is, amely a nagyvárosban könnyebben feszítette szét a meghatározott sorsba születés kereteit. "Újszerű, egészen modern lélektani összefüggéseket fedez fel, az emberi cselekedetnek az eddigi irodalmi megszokástól független indoklásait, értékesíti azt az új, lélektani tudatot, amely a tudományos kutatásban és a legalább ugyanolyan mértékben a háború utáni irodalom hatása alatt most van alakulóban" - írta egyik novelláskötetéről (a Jóslatról) Schöpflin Aladár. (Nyugat, 1932. I. 724-725. o.)
A Tizenkét lépés főszereplője maga a szexualitás. A megpányvázhatatlan vágy, amely áttöri a szereplők társadalmi, kultúrában kijelölt korlátait, ha csak egy tragikus robbanásban is. A cselédlány-toposz okán Kosztolányi Édes Annájának párja. A Tizenkét lépés is egy olyan szerelmi háromszög (vagy négyszög) drámája, ahol a cselédlány elemi vágya, majd a láthatatlan, tapinthatatlan, de elektromos úton mégis lángra kapott viszontvágy mozgatja a történetet - s nyújtja a vergődő s a férfi gyötrődésében a vágy természetének a leírását és elemzését.