Tót atyafiak - A jó palócok

Tót atyafiak – A jó palócok

Mikszáth Kálmán írásainak jellemzője az anekdotikus szerkesztésmód és a stilizált élőbeszéd. Az irodalmivá nemesített népnyelv gyökere az író gyermekkorában található, a hallott dalokban és mesékben, abban a falusi környezetben, melyben a Palócföld fiaként nevelkedett. "Elbeszélni nem a regényíróktól tanultam, hanem... a magyar paraszttól" - vallotta Mikszáth idősebb korában.

Munkásságának talán legfontosabb állomása A tót atyafiak (1880) és A jó palócok (1881) megjelenése. Az utóbbiról írta azt, ami mindkét kötetre érvényes: "Jó volt hozzám. Sok örömöt szerzett: Olyan kis mesebeli könyv lett, aki megrázkódott és... mondta: Gyere, kedves gazdám, a hátamra, elviszlek, ahova el akarsz jutni". Kétségtelen: a novelláskötetek hozták meg Mikszáthnak az olvasók szeretetét, a kritikusok dicséretét és nem utolsósorban biztos megélhetést. A tót atyafiak és A jó palócok novelláiban Mikszáth megtalálta egyéni hangját. Szemlélete ugyanakkor még alapvetően romantikus. Nem véletlenül mondta A jó palócok elbeszéléseiről: "Magamat látom e könyvben, aminő voltam fiatal koromban, s aminő már sohasem leszek többé".

A sorozat kötetei:

Arany János: Toldi, Toldi estéje

Gárdonyi Géza: Egri csillagok

Jókai Mór: Az arany ember

Katona József: Bánk bán

Mark Twain: Tom Sawyer kalandjai

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma, Szent Péter esernyője, Tót atyafiak, A jó palócok

Vörösmarty Mihály: Romeo és Julia, Csongor és Tünde

Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem

Írjon véleményt a termékről