Vakfolt (Kalandregény filozófiával)

A hidegháború éveiben járunk. 1953, Sztálin halott. Egy fiatal lány rohan keresztül Európán. Menekül, vagy mint az ÁVH első női kémje ő tartja kezében a történet szövevényes szálait? Politika? Szerelem? Árulás? Valahol éppen vagyunk… Egy visszafelé épülő történet közepébe csöppen az olvasó. Az intellektuálisan is izgalmas kalandregényben a mára ikonná emelkedett hősök a lét alapkérdéseire keresik a választ.

Tormás sonkatekercs a Mézesmackóban, ÁVH-s kínzás, buta-női-klisék a világ becsapására, szökés az éjszakai tengeren és szex, ami szerelem is lehetne - vagy tán az is. Majdnem olyan, mint egy amerikai kémtörténet. De mélyebb, sűrűbb, sokkal közelibb. Ez történt velünk! Ki meri meglátni azt, ami a Vakfoltban összegyűlt? Ki mer belenézni saját történelmi sötétségébe? Katonalány készen áll, hogy a tudatfolyam-regény erős hullámain a gyalázatos, nem feledhető '50-es évekbe vigye vissza a bátrakat. Gyerünk! (Aczél Petra egyetemi docens)
A mágikus realizmus egy újabb, nagyszerű kísérlete ez a regény. Döbbenetes dokumentumok és mítoszok furcsa örvénylése. A történelem és az emberi sorsok titokzatos egybefonódása. Létünk törékeny tétovasága lebeg a mindennapjaink felett. Olvasása szellemi kaland. (Hankiss Elemér gondolkodó)
Úgy indul, mint egy szélesen, lassan áradó, már-már hagyományos társadalmi regény. Történelmi körkép, előterében személyes és családi drámák. De az elbeszélés szövete váratlanul kifeslik, előbukkan, szétágazik, eltűnik, visszatér egy-egy furcsa cselekményszál. Mintha a terjeszkedő parancsuralom szorongató közegében egy erre-arra kanyargó kémtörténetet olvasnánk. A színtér fél Európa, titkosszolgálatok áttekinthetetlen harctere, s közben: édes és baljós szerelmek, találkozások. Cso-
dáljuk a mértanian pontos szerkezetet, a zegzugos, sokfelé villámló belső monológokat. Nagyszerű olvasmány. (Lator László irodalmár)
Kitűnő írás, érdekes, izgalmas, érzéki. Roppant erős hangulata van! El vagyok varázsolva! (Mohás Lívia író, pszichológus)
 

Írjon véleményt a termékről