Érzelmes utazásra viszi a szerző hőseit – s velük együtt valamennyi olvasóját – a „mély” amerikai Délre, furcsa és mégis ismerős emberek közé, ahol a széles és végeláthatatlan utak mentén csak az uniformizált benzinkútszigetek és motelek jelentik a változatosságot. Ebben a „mocsár-Amerikában” a forróságnál csak Lula és Sailor tehetetlensége nagyobb. Csoda-e hát, ha elvágyódnak innen, hiszen a lehetőségek hazájának e szegletében ők valahogy minden erőfeszítésük ellenére arra kárhoztattak, hogy mindig rosszul éljenek a lehetőségeikkel. E sorsot talán valóban csak úgy lehet megélni, ahogy Sailor fogalmazza meg a könyv végén: „Tűnjünk el, mielőtt egy kötél végén táncolnánk zeneszó nélkül.”
A lebilincselő és gyengéden ironikus könyvből David Lynch készített filmet, amely az 1990-es Cannes-i Filmfesztiválon elnyerte az Arany Pálma-díjat.
Fordító: Greskovits Endre