Kele (keménytáblás. utolsó darab, egyik sarka benyomódott) *

A Móra Kiadó az egyik legnépszerűbb magyar író emlékének áldozva indította útjára, a Fekete István művei című sorozatot. A kemény kötésű könyvek címei közül nem maradhatott ki a Tüskevár, az állattörténetek (Kele, Hú, Lutra, Vuk,...). 

Azt hiszem mindegy, hogy Fekete István melyik állattörténetéről írnék recenziót. Mindegyik történetéből sugárzik a természet iránti mély szeretet és tisztelet. Olyan nyelven tudott írni növényről, háziállaról, vadállatról, hogy az olvasó azt érzi, ő is részese az eseményeknek és milyen jó, hogy valaki ilyen gyönyörűen meg tudja fogalmazni helyette az érzéseit...

A  Kele című könyve egy sebesülése miatt Magyarországon maradó gólyáról szól. A sebe miatt nem tud elrepülni, csak az elmúlást várja, de az ember (akivel szemben Kele teljesen bizalmatlan) otthonába fogadja, és ápolja őt.  Az egy év alatt, amíg Kele náluk tölt nemcsak az emberrel, barátkozik össze, hanem a falusi udvar minden lakójával, elsősorban a szamárral és a kutyával, akikkel egy pajtában alszik.

De nemcsak Kele megható története ez a regény, hanem egy kicsiny falu életébe is bepillantást nyerünk: élet, halál, barátság, szegénység. Az állatok sokmindent nem értenek, mit miért tesz az ember, és az olvasó is elgondolkodik, hogy jól van e az úgy, ahogy a megszokás diktálja... 

Bakai Piroska fekete-fehér rajzai díszitik a könyvet. 

Rövid részlet  akönyvből:

"Kele nem ment messze Vahurtól, és máris újra tele volt a begye. A különféle bogarak között egy béka is szerepelt, mely alig bújt ki a téli szállásáról, máris szomorú szereplője lett a régi rigmusnak, melyet ugyan emberek találtak ki, mégis: csodálatos – igaz. 
E szerint a vers szerint a gólya megpillantja a békát. A béka lapul és pislog. Rossz sejtelmei vannak, és méltán. A gólya pedig megszólal: „Békula, békula, tudod, mi a régula?” 
„Lent” – felel a béka. 
„Nem igaz, mert fent!” – ellenkezik a gólya, és feldobja a békát a levegőbe. 
„Fent” – ijedezik a béka a helyreigazítástól, egyben a repüléstől. 
„Nem igaz, mert bent” – szól a gólya, és lenyeli a békát. 
„Bent” – törődik bele a béka a sors kegyetlenségébe. 
„Úgy van békula, ez a régula.” 
Kele ugyan nem tudta a versikét, de a regulát tudta."

Fülszöveg:

Megsebesül egy gólya, nem tarthat a többiekkel Afrikába. Hogyan veszi gondjába az ember, hogyan szokik össze a háziállatokkal, hogyan vészeli át a telet, milyen ösztönöket ráz fel benne a tavasz és a nyár - ezt mondja el vonzóan és költőien Fekete István, a természeti világ és falusi élet avatott ismerője. Nemcsak a házőrző kutya, a csacsi és a ló meg tehén tárgyalja meg életének apró-cseprő gondját és baját Kelével, a sérült szárnyú és következésképpen túlzottan érzékeny, gyanakvó, sértődékeny gólyával. Itt az ember is a természet egészének szerves részeként él falusi környezetében.

Írjon véleményt a termékről